Ami engem is meglepett, hogy az első fél órában egy kicsit megszeppentem. Be kell vallanom nem szoktam hozzá, hogy ilyen fürkészően és alaposan az arcomba és főleg a szemembe nézzen bárki, akár legyen az a fiam is. Bele merülve a festésbe nem szólt hozzám, vázlatot rajzolt, kimérte a szemem helyét, az orrom és a szám távolságát felskiccelte. Ahogy a látottakat önmaga szűrőjén keresztül a papírra rajzolta, fura és kellenes érzést okozott nálam. Azon zakatolt az agyam: Mi ez itt belül?
Eszembe jutott a coaching. A beszélgetésben nem elég azt mondani „tudom” át is kell érezni a másik fél mondanivalóját. Ahhoz, hogy empatikus tudjak lenni az ő gondolatait, érzéseit, vágyait megértve saját szavaimmal visszatükrözöm számára.
Amikor az ügyfelem mesél a megéléséről én is önmagamban egy hasonló vázlatot rajzolok, aminek a vázát a tanult coaching értő figyelem modellek adják. Ahogyan a magam filterein keresztül átengedem a hallottakat és összefoglalok vagy reflektálok rá, olyan mintha megmutatnám az általam készített belső képét amit a beszélgetés közben festettem.
De mi is okozta aznap délután a nem megszokott és jó érzést? Maga a figyelem. Simone Weil szerint „A nagylelkűség legritkább, legtisztább formája a figyelem.” Amikor igazán meg akarjuk érteni a másikat. Amikor nem az önmagunkkal hozott konzerv kliséket mondjuk csak, hanem figyelünk, és közben megfestjük a belső képét. Ami természetesen nem ugyanaz lesz amit Ő érez és lát önmagáról, hisz saját szűrőnkön eresztjük keresztül a közösen megélt élményt.
Ha ilyen jó dolog a figyelem, miért is kapunk olyan keveset belőle? Miért is furcsa érzés, ha lubickolhatunk benne?
Ha fel húzzuk a narratív csizmát, és úgy próbálunk meg benne vakarózni nem kellemes élmény, és nem sokat segít. Nem kap a beszélgető társunk megértést, és nem tudjuk átadni azt, amit igazán szerettünk volna.
Thomas Gordon 12-féle közléssorompót írt meg, amik nem engedik, hogy igazán megértsük a másikat.
Példának írok pár példamondatot, ezekkel gátoljuk, sorompót teszünk a másik személyes önkifejezése elé:
- „Jobb lesz, ha meg sem próbálod”
- „A Te felelősséged ezt megtenni!”
- „A tények pedig amellett szólnak, hogy ..”
- „Nincs itt semmi, amitől félni kellene!”
- „Te egy Intelligens ember vagy, gondold át újra!”
- „Azért mondod mert mérges vagy!”
Az empátia az, ahogyan a másik embernek megértjük a világát. Nem a mi világunkat vetítjük ki rá, hanem a Tőle hallottak alapján rajzoljuk meg a képet.
Pár mondat ami segít a másik ember csizmájába bele bújni:
- „Hallom, hogy mit érzel, most az van benned, hogy .. ”
- „Érdekel, és megérint amit mondasz. Kérlek folytad.”
- „Nem bírállak, és nem is teszlek mérlegre, kérlek mond el nekem mit értesz az alatt, hogy..”
- „Értem, ahogyan látod most a dolgokat. Azt mondod ..”
Kívánom nektek is, hogy vegyétek le azt a bizonyos csizmát, és sokszor legyetek „modellek”, vagy „festők”, és éljétek át az értő figyelem adta elfogadást, és ez által a kapcsolatotokban a bizalmat és nyitottságot.
Szeretnéd, hogy közösen beszéljük át a Te történeted?
Ha igen várlak téged is coaching ülésre. Egy olyan beszélgetésre, aminek segítségével megtalálhatod mik azok a célok, utak, amik előre visznek.
Jelentkezni itt az időpontfoglalás gombbal tudsz.
Felhasznált irodalom: Thomas Gordon: VET Vezetői Eredményesség Tréning
Kép: Pixabay
