A jelen pillanat..
Viszonylag stabilnak tartom magam, és tele vagyok tervvel, de ezek mögött meghúzódva érzek egy kis zavart. Itt az ideje, hogy rendezzem soraimat így az év végén, és más szemmel nézzek a dolgaimra.
Kapóra jött egy lelki állóképesség tréning, ahol a második nap végén kirajzolódott ami a zavart okozta. Ott virított leírva a papíromon:
..Tartani az időkereteket..
..Időhiány..
..Most tényleg be kellene fejeznem még ezt és ezt..
..Több időre van szükségem..
Ezzel dolgom lesz a jövőben, úgy érzem.
Indokoltak az érzéseim, mert nem érzem azt, hogy elégedett vagyok a nap végén, akármit is érek el.
Ezt látva egy régi ismerős, tranzakció analízisből már megtanult, szokásomat láttam újra felerősödni.
És ez a SIESS! parancsom.
Amikor ennek a drivernek uralma alatt állok, akkor úgy érzem a napjaimat rohanásban töltöm, és mégis állandó késésben vagyok. Csak akkor kapom meg az elfogadást, ha minél több dolgot fejezek be. És persze ennek a vége mindig a multitasking üzemmódomba való átváltás.
Ilyenkor kívülről úgy néz ki, hogy sikeresen lovagolok meg több dolgot pl.: főzök miközben visszahallgatom egy érdekes előadás anyagát, közben lefeleltetem egyik fiamat a Walesi bárdokból, a másik fiam arra vár, hogy megnézzem hogyan vedlik a most felfedezett pókja a falon. Jelentsen ez akármit is egy biztos takarítani is kell. Most..
Dan Harris gondolata a multitaskingról nagyon is igaz rám:
„ez egy számítástechnikai területen született fogalom, de az embereknél nem működik, mert nekünk csak egy processzorunk van. Ha valaki azt állítja, hogy éppen multitaskingot végez, akkor valójában több feladatot teljesít rossz minőségben.”
Mit jelent majd ez nálam? A sok automata üzemmódban végzett tevékenység miatt a dolgoknak mindig csak a végére akarok érni, ki akarom azt pipálni, majd menni tovább.
Még szerencse, hogy van erre egy engedélyező gondolatuk is:
„Adok magadnak időt és kiélvezem a pillanatot!”
„Egyszerre csak egy dolgot”
"Most leülök, veszek egy mély lélegzetet, és kigondolom mit tudok tenni.”
Ezt megfogadom 
