Történet az 1920-as években kezdődött az amerikai Western Electric Company Hawthorne-i gyárában. A kísérletek folytak hogyan lehet hatékonyabb munkára ösztönözni a gyárban dolgozókat. Egy csoport munkást a tudósok arra kértek, hogy egy külön gyárrészben végezzék a munkájukat. Első kísérletként változtatták a világítás erősségét. Arra voltak kíváncsiak, hogy ez a változás befolyásolja -e a munkások termelékenységét. Ha javítottak, ha rontottak a látási viszonyokon az eredmény ugyanaz lett, jobb lett a termelés. Értetlenül vakarták a fejüket a kutatók, nem erre számítottak. Folytatták a kísérleteket több csoporttal, kontroll csoporttal, és hasonló eredményt kaptak. Megismételték a kísérleteket, és ugyanez történt a fűtés változtatásával is, kellemes melegben vagy már zavaró hidegben is eredményesebb volt a csoport termelése, mint a kísérlet előtt.
A kísérlet másik szakaszában amikor megkérdezték a munkásokat, hogy elégedettek -e a világítással, ha mondták, hogy nem, akkor a kísérlet vezetői kicserélték a lámpákat, de azonos méretű izzókat tettek vissza.
Nem változott a megvilágítás erőssége, és újabb meglepő eredmény született: hatékonyabban dolgoztak ekkor is a munkások.
A kutatók nem értették, hogyan lehetséges mindez. Az lett volna a logikus, ha rosszabbodnak a körülmények, azzal a teljesítmény is egyenesen csökkenne. De meglepetésre pont az ellentéte történt. Miért? Miért? Miért? Kérdezték a döbbent kutatók.
Ezen a ponton bevonták a kísérletbe Elton Mayo-t a Harvard Egyetem pszichológia professzorát, és feltették neki is a kérdést: Miért nőtt a termelékenység? Miért voltak elégedettek a munkások akkor is, ha nem is változott semmi? Miért dolgoztak hatékonyabban, ha alig láttak már, vagy egyre hidegebb lett a terem?
Mayo és csapata felismerte, nem a munkakörülmények voltak itt a kulcsa a változásnak, hanem a munkásokra szánt figyelem és a különleges bánásmód. A munkások a kutató csoporttól kapott figyelemre reagáltak és nem a javuló munkafeltételekre. Ettől kezdve nevezi a pszichológia a jelenséget Hawthorne-hatásnak.
Mi fontos a mai kor embere számára?
A mindennapi életünkben egyre ritkábban ülünk le csak azért, hogy beszélgessünk és még ritkábban, hogy meg is hallgassuk egymást. Pedig azzal, hogy hogy van valaki, aki odafigyel ránk is, csodát tesz velünk. A beszélgetések során az értő figyelem hatására úgy érezzük, hogy fontosak, értékesek vagyunk hiszen foglalkoznak velük.
„A szeretet mindenekelőtt a csendben való figyelem. Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz.” mondta Antoine de Saint Exupéry . És megteremthetjük a Hawthorne-hatásunkat a saját életünkben is.
Felhasznált irodalom:
Gyulavári Tamás, Mitev Ariel, Neulinger Ágnes, Neumann-Bódi Edit, Simon Judit, Szűcs Krisztián A Marketingkutatás alapjai
Kjell Grønhaug, Pervez Ghauri: Kutatásmódszertan az üzleti tanulmányokban
