Amikor beszállsz a komor gondolataidat kint tudod hagyni. Olyan ez neked, mintha a nehéz gondolatok bőröndök lennének, amiket mindenhová magaddal cipelsz, de a csónakba nem akarod bele tenni. Nem ide valók, ide nem kell a plusz súlyuk.
A vizet nézzük ahogyan megnyúlik rajta az árnyékunk. A legújabb kalandodról mesélsz. Tegnap összeszedted minden bátorságod, ellökted magadat a partról és a csónak oldalába kapaszkodva hagytad hadd sodorjon a folyó. Lecsordogáltál a folyón és a kikötöttél a közeli faluban.
A parton állók megmosolyogtak, végül egy kedves lakó megmutatta, hogyan tudsz egyenesen evezni. A csónak orrát a folyásiránynak szembe fordítottad, és evezni kezdtél ahogyan csak bírtál. Egy óra evezés után értél vissza a kikötőbe. A kezed remegett a fáradságtól, és felszakadt a bőr az ujjaidon.
Mégis végtelen boldogságot éreztél.
„Mit jelentett számodra ez a boldogság?” kérdezem.
„Hosszú idő óta először most éreztem a szabadságot. A döntés jogát! De régen nem éreztem már ilyet!” - mosolyogsz és megértem, ahogyan Te is, most talált rád az az úticél, amit kerestél.
Fotó:Pixabay
