A munkahelyen olykor olyan emberekkel is együtt dolgozunk, akikkel nehezen, és igen nagy energiaráfordítással tudjuk megértetni magunkat. Ez nemcsak a mindennapi teljesítményünkre, de az egész napi hangulatunkra is kihathat, és mint egy fekete felhőt magunk felett, haza is visszük a családi fészkünkbe.
Pár hónapja egy hibát szerettem volna bejelenteni. Hét évig dolgoztam telefonos ügyfélszolgálatosként, ezért rutinból vettem elő a számlát. A vonal végén egy kurta
„Jó reggelt” -el öblös férfihang jelentkezett be.
Lendületesen bele is kezdtem a bemutatkozásba, hogy miért is hívom, persze felolvastam a számáról az ügyfél azonosítómat is. Férfi erre azt felelte, lassan és kimérten:
„Nem tudok ezzel mit kezdeni, címre keresek”
Mintha hideg vízzel nyakon öntöttek volna. Tessék?! Mi az, hogy Nem tudok ezzel mit kezdeni? Erre nem számítottam.
Sült bolondnak éreztem magam. Dühített és kioktatott gyereknek éreztem magam.
Hebegni kezdtem, és nagy nehezen tudtam megmondani azt amire a férfi várt: csak a címet. Több lehetőségem is lehetett volna, én gyakorlatilag ekkor lefagytam.
A balul elsül beszélgetés után készítettem magamnak egy kávét, és elővettem a higgadtabb gondolataimat. MI is történt itt? Mi itt a banánhéj, amin elcsúsztam a kommunikációban?
Minden beszélgetés alapja az, hogy két síkban kommunikálunk: tartalmi és kapcsolati szinten. Tartalmi síkon a tudatos üzenet a fontos, a kapcsolati síkon az ahogyan mondjuk.
Ha a tartalmi sík nálunk a mérvadó, akkor egyben feladat központú szemüveget hordunk. Ha inkább a kapcsolati sík a mi terepünk, akkor számunkra az ember áll a központban. Az a legfontosabb, hogy a csoporthoz tartozás élménye meglegyen.
A gondolkodásunk befolyásolja a sikerünk megvalósulásának esélyét, meg kell tanulnunk a gondolkodásunkat átformálni, és ehhez hozzátartozik a hozzáállásunk is. A két különböző látásmódú ember akkor tud békésen együtt dolgozni, ha felveszik egy picit a másik szemüvegét.
Most így belegondolva megértem, amit a hibabejelentő kért: csak a címet. Nem akart engem személyemben megbántani, sőt segíteni akart csak ezt nem kapcsolat építő szinten tette meg. Ha együtt dolgoznék vele egy közös kávé mellett jó ötlet lenne ezt megbeszélni.
Te szoktál átállni a “másik” oldalra, felveszed a másik szemüvegét? Neked is van egy saját történeted, egy olyan kihívásod, amit szívesen elmesélnél, vagy dolgoznál vele coachingban? Várlak egy díjmentes fél órás beszélgetésre. Ehhez csak kattints az időpontfoglalásra.
Köszönöm és csodaszép napot kívánok neked! Adrienn
