„Milyennek látod most önmagad?” - kérdezem. Válaszként mesélsz a szélirányokról. Ezek a mostani gondolataid számodra a szembeszél. A vágyaidat lefékezni, és nem haladsz előre. Végtelennek tűnő néhány percet önmagad elő meredsz, és kimondod a kihívásodat: „Vagy így idecövekelve itt maradok, vagy változtatok a szemléletemen!”
Ez a szemlélet váltás nem megy azonnal. Újra nekifordulunk, célodról beszélünk. Arról a célodról, hogy újra szélirányban legyél, és ha lehet az oldalszél repítsen. Ahogy ezen töprengsz, ismét csendben nézel magad elé. Látom rajtad, hogy nehezen engeded meg önmagadnak, hogy felhozd a következő témát. A fejedet felemeled, és a falon lévő hajós képnek mondod:
„Ha végre nem azt hajtogatom, hogy ez baj, meg az a baj.. hanem azt, hogy nekem az a feladatom.. akkor ezzel a hajómat is a jó irányba forgatom. Nem a széllel van a baj, és nem a hajóval. Az a feladatom, hogy a megfelelő szögben érhesse a vitorlákat a szél. Ha nem megy újra próbálom, és tanulok önmagamtól, és a hibáimból.”
„Ebben hiszel?” kérdezem. Bólintasz. Eszembe jut Mérő László gondolata, és felidézem neked: „A hit úgy működik a gondolkodásban, mint a hajó tőkesúlya. Nem segít a haladásban, de nagyfokú stabilitást, iránytartást, szilárdságot biztosít.”
„És pont erre lesz majd szükségem!”-feleled. –„a vitorlám újra szélirányba fordult.”
Kívánok nektek önreflexiós munkával is sikeres napot!
Coaching, hogy könnyen értsünk szót! Érdekel a coaching alapú beszélgetés? Keress bátran!
