Új út, másik utca
Már megint megtörtént velem… Ugyanabba a gödörbe léptem bele.
Torkomban ilyenkor a jól ismert tövisgombócot érzem, gyomromban mintha kövek lennének.
Nem érzem túl jól magam.
Miért csináltam? Miért jó ez nekem? Miért kellett oda mennem? Miért hagytam? És különben is miért pont velem történt mindez? Olyan mintha egy vödör vízzel nyakon öntenének…
Hogyan történhetett ez meg?
Úgy hogy ugyanazt a hibát követem el újra és újra.. és én csodálkozom rajta a legjobban.. De most már az a különbség, hogy nem akarom újra megjárni ezt a gödröt.
Hagyom, hogy az érzéseimet utolérjék a gondolataim. Múlik a dühöm, és a szégyen érzetem. Már indulat és ítélkezés nélkül tudok kérdezni:
Hol is van pontosan a gödör?
Mit érzek most?
Bele akarok holnap is esni?
Milyen út az amivel ki tudom kerülni a gödröt?
Képes vagyok erre az új útra rá is lépni?
Eszembe jut az egyik kedvenc versem a gödörről, és jót nevetek magamban magamon.
„ELSŐ FEJEZET
Megyek az utcán. A járdán mély gödör.
Beleesem.
Elvesztem... Tehetetlen vagyok.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság mire kimászom.
MÁSODIK FEJEZET
Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Úgy teszek, mintha észre sem venném.
Megint beleesem.
Alig hiszem el, hogy újra itt vagyok.
De nem tehetek róla.
Még most is sokáig tart, mire kimászom.
HARMADIK FEJEZET
Megyek ugyanazon az utcán. A Járdán mély gödör.
Látom.
Beleesem... amolyan megszokás... pedig számítottam rá.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kimászom.
NEGYEDIK FEJEZET
Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Megkerülöm.
ÖTÖDIK FEJEZET
Másik utcán megyek.”
(Szögjal Rinpocse )
Neked is megvannak a saját gödreid?
Szeretnél új útra lépni?
Kép:Pixabay
