Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse - e vagy baj?
Szeretem a tanmeséket. Van, amit már ezerszer elolvastam és mindig újat tud tanítani.
Reggel egy cikket kutattam a neten, és ismét belefutottam a paraszt és a ló meséjébe. Azon kezdtem el gondolkodni, mit is mond ma nekem.
„Az öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá.
Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
Egy napon a ló eltűnt. Összegyűlő szomszédok máris ítélkeztek:
- Látod, milyen bolond vagy? Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.
A paraszt megint a fejét rázta.
Két hét múlva visszajött a fehér ló. Nem lopták el, csak kiszabadult és tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásáról.
A falusiak újra összegyűltek:
- Igazad volt, nem szerencsétlenség történt, hanem áldás!
- Én azért ezt nem mondanám még. Elégedjünk meg annyival, hogy a ló visszajött. Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse - e vagy baj?
A paraszt fia elkezdte betörni a vadlovakat. Az egyik ledobta a hátáról, és összetaposta.
A falubeliek megint összegyűltek, hogy elmondják a véleményüket:
- Szegény öreg, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, az egyetlen fiad nyomorékká lett. Ki segít majd idős napjaidban?
- Ne szaladjatok ennyire előre - válaszolta nekik a paraszt. - A fiam nem tudja többé használni a lábát. Ki tudja, mit hoz ez majd nekünk?
Kitört a háború, minden fiatalembert besoroztak, kivéve az öreg fiát.
- Nahát, öreg, megint igazad volt! A fiad melletted marad. A mi fiaink pedig mennek a halálba.
- Ne ítélkezzetek rögtön - válaszolta a paraszt. - A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon maradt. Isten tudja csak, ez jó-e vagy rossz. Majd az idő fogja eldönteni.„
(forrás: fuszermesek.blog.hu, kép: pixabay)
Ha felkérne egy neves önéletrajz író, egy új könyve megírásához, amiben a meséhez hasonló témáról ír, te milyen történetet mesélnél el magadról?
