Kolostorban élő macska nagy zajt csapott, és ezzel folyton megzavarta a meditációjában a szerzetesek figyelmét. Jobb ötlet híján elrendelte a vezető, hogy kössék meg a macskát a meditáció idejére.
Ekkor jól működött minden, macska megkötve, kellemes csend volt, a szerzetesek belemerülhettek a meditációba.
Eltelt több tíz év, a macska már nem is élt, a szerzetesek utódai gondosan folytatták a macska megkötés ceremóniáját.
Bonyolult és egyre hosszabb rituálét írtak a menetére, amit szigorúan be is tartattak, bár arra senki sem emlékezett miért is teszik mindezt.
Kery Ervin könyvében olvastam ezt a történetet, ami megmutatja, néha az adott helyzet átvészelésére hozunk egy megoldást.
Ez a múltban bevált ugyan, de a jelenben lehet, hogy inkább korlátoz minket, mint segít.
Ahogy a történetben macska megkötésének ceremóniája kialakult, úgy épülnek fel a lelkünkben a korlátozó hiedelmek, és az elszigetelő falak is:
- Nem szabad kitűnnöm, elutasítanak..
- Nem is kezdek bele, hogy is lenne nekem erre időm..
- Neki sem állok, múltkor is hogy jártam..
- Ha megbízom benne elhagy, történt már velem ilyen..
Ha a múlt hibáira, mint tapasztalati tanulási útra nézünk vissza, és újra gondoljuk mindezt lazíthatunk a kötöttségünkön.
Vessünk számot az elvétett hibákról, és azok következményéről.
Vonjuk le a következtetéseket, vizsgáljuk felül ennek tükrében önmagunkat, hiedelmeinket, régi korlátozó szokásainkat.
Az így szerzett a tudással merjünk újítani, változni.
Ezzel el is engedhetünk a lelkünkben pár feleslegesen megkötött macskát.
Szeretnél a coachinggal új útra lépni? www.szelacoaching.hu oldalamon bővebb információval várlak, és remélem hamarosan coaching ülésen segíthetlek abban, hogy rátalálj a saját erőforrásaidra.
(Fotó : Pixabay)
