Arthur Schopenhauer szerint amikor két sün fázik, igyekeznek összebújni. Hamarosan azonban érezni kezdik egymás tüskéit, ezért eltávolodnak, de így ismét újra fázni kezdenek.
Addig helyezkednek így amíg meg nem találják egymás között azt a távolságot, hogy már ne sebezzék a másikat, de mégis közel legyenek. Ezt a társas kapcsolatainkra is kivetíthetjük.
Milyen az útja a helyezkedésnek?
És mikor nem szúrnak már a tüskéink?
A helyezkedés három fokozatát dr Marshall Rosenberg tanításában találtam meg.
Az első stádiumot érzelmi rabszolgaságnak írja le, ahol mindenkor felelősnek tartjuk önmagunkat mások érzéseiért. Nagyon fázunk a magánytól és úgy gondoljuk folyamatosan mások boldogságáért kell dolgoznunk.
A második stádium neve az undok szakasz. Itt jönnek elő a tüskék, és bökjük egymásba. Dühösek vagyunk és nem akarunk többé felelősséget vállalni mások érzéseiért. Rájövünk , hogy hány éven keresztül szorítottuk magunkat a háttérbe. Azt már tudjuk, hogy hol a határa amiért felelősséget kell vállalnunk, de azt még nem tudjuk, hogyan fejezzük ki magunkat.
A harmadik stádium az érzelmi felszabadultság. Ekkor már a szándékainkért és a tetteinkért is felelősséget vállalunk. Azt is tudtára adjuk a társunknak, hogy az Ő szükséglete is ugyanolyan fontos mint a sajátunk.
