Belecsúsztam az ÉN nem vagy OK pozíciómba. Hogy tovább tetézzem a dolgot, bele lapoztam a hírfolyamba, és szembe mosolygott velem Szuper Anyuka! Aki szuper ötletetekkel hasít és százak gratulálnak neki amiért ilyen szuper! Sőt ajánlatok özönei kísérik sikerének szivárvány hídját.
Ővele minden rendben van, és tovább léptem az ÉN nem vagyok OK, Ő OK megállóba. Szívfacsaró. Mit érzek? Tehetetlenségem nő, mert mások sokkal rátermettebbek nálam. Ez az ÉN nem OK, Ő Ok állapot a játszmák jó kis melegágya. Már érlelem is a palántákat!
Áldozat szerepemet felveszem: a negatív gondolat megérkezik: „Én a lelkemet kiteszem, de nem érdekel senkit! Nyomorultul vagyok, ehh ilyen az élet!
De mivel ez önsajnálat: NEM SZABAD így gondolkodnom! Dohogok önmagamon. Eredménye: Szégyen, ezt nyakon öntöm egy jó adag dühhel. Ebből keveredik ki a hangulatom.
Ekkor a párom gyanútlanul megcsörgetett telefonon, éppen a legjobb pillanatban, hogy rázúdítsam mindezt.
„De jó, hogy hívsz!” Halódó hangon beleszóltam a telefonba (hisz szarul vagyok), de tovább pörög az agyamban : ez senkit nem hat meg, és legbelül szigorúan szégyellem a negatív gondolataimat.
„Hogy vagy?” kérdezte kedvesen a lelki viharjaimról mit sem sejtő férjem. Ahá! Most jött el a pillanat! Már csattanok is:
„Mit gondolsz?! Fekszem egész nap és lustálkodom kedvemre! Ahogyan szoktam!!!”
A többit, ami ez után következhetne el tudjátok képzelni: Megrökönyödés, visszavágás, vita és végül csak megkapom a bejósolt érzést, és bele mondhatom a telefonba: „Hát igen, ennyit érdemlek!”
Aznap viszont itt megálltam. Nem játszottam végig a színdarabot. Megéreztem, hogy játszmázok, és annyit mondtam:
„Sajnálom, hogy keményen szóltam az előbb. Fáradt vagyok, és rosszul érzem magam. Szükségem van arra, hogy gondoskodásodat érezzem Jobban, mint valaha! Köszi, hogy gondoltál rám, és felhívtál.”
Kijöttem a játszmából, rendezem soraimat és ami a legfontosabb őszinte voltam önmagamhoz.
Önreflexióban amikor felveszem a tranzakcióanalízis* szemüvegét Fanita English helyettesítő és utána a parazita érzés elméletét éreztem magamra igaznak.
A helyettesítő érzésemet csak mint időtöltésként használtam, és már ott is álltam a játszma előszobájában. A hozzám közel álló ÉN nem vagyok OK, Te OK vagy életpozícióban immáron az „áldozat” szerepébe lépek a játszámban tovább. Partnert keresek ehhez, ezért manipulálom a környezetem, Mit bántam én, hogy sajnál, szán, vagy veszekszik majd velem. Az volt a lényeg, hogy a párom bele lépjen üldöző vagy megmentő szerepébe. Miért volt fontos nekem? Figyelmet kaptam, megvédett a szürkeségtől, és fenntartotta a korábban bemerevedett probléma megoldó módszeremet amit a TA* sorkönyvnek is hív. Amikor kiléptem a szerepemből megakadályoztam azt, hogy ezek a parazita érzések megkövüljenek, és elvonjanak az igazán őszinte valódi érzéseimtől.
A célom a soron következő történetekkel is az, hogy világítsunk rá a játszmáinkra, és ezzel tudatosan ki is léphetünk belőle. Legyen választásunk, ha egy játszmába beleállunk.
Nap margójára: Hogyan ne szaladjunk bele a játszmába?
Abban van nekem és neked is döntésed, hogy tovább gyártsunk újabb színdarabokat, vagy kifordulunk, és nem sétálunk bele újra meg újra önként a csőbe. Ezzel az a nyereményünk, hogy elkerüljük a végén a dühöt és bűntudatot, és egy új útra léphetünk.
Hogy könnyebben értsünk szót!
Adrienn
Kiegészítés:
* Tranzakcióanalízis (TA): Eric Berne és tanítványainak, követőinek köszönhetjük a tranzakcióanalízist. TA énállapot, a kommunikációs modell, és pszichoterápiás rendszerként is létezik. Az oktatási, tanácsadási, coaching, szervezet fejlesztési, és pszichoterápiás területen is használják.
