Megálltam, és visszanéztem. A két magas alak két ló volt, kikötve egy fához. Lovasuk pedig a panel aljában kaputelefonon szót éppen fel egy ismerősének.
Nem akartam hinni a szememnek, hogy nem láttam meg két lovat? Hogy nem tűnt fel, hogy a panelházak tövében ez maga a csoda?
Ez a történetem ugrott be először amikor meg nem hallott hegedűszó történetét olvastam.
Világhírű Joshua Bell a hegedű virtuóza koncertjére ma átlagosan 200 dollárért jegyet kapni. Bell 2007-ben is már ünnepelt művész volt, teltházas koncertekkel. A Washington Post egy izgalmas kísérletben vett ekkor részt. Washingtoni metróban mozgólépcsők előtt, egy kuka mellett kezdett el játszani, Stradivarius hegedűn.
A rejtett kamera felvételei alapján több száz ember haladt el Bell mellett, de nagyon kevesen vették észre, hogy milyen csodálatos zene szól mellettük.
A youtube-on ma is megnézhető felvétele:
Elgondolkodtató, nem? Mennyi minden zajlik itt és most körülöttünk, ami mellett csak elrohanunk. Mertdolgunkvan..mertodakellérni..mertmivanhanemleszezmegezmeg...
Van olyan csoda minden nap, ami már ránk vár.
Egy mosoly az utcán, egy dallamos madárcsicsergés reggel a kocsi felé, nem várt kedves gesztus délután a boltban.
Csak arra van szükség, hogy mi a szívben is ott legyünk, hogy hagyjuk, hogy megéljük.
