Én már sokszor.. Ebben az évben megfogadtam, hogy lelassítok. Megélem a pillanatot. Hogy medret adjak a célomnak, elkezdem a mindfullnest, és elvégeztem egy alap részt, amire a jövőben építkezhetek.
A tegnapi élményem: Reggelizünk a legkisebb fiammal. Álmosan a kezemre támaszkodva nézem, ahogy a műzli karikákat vadássza a tányérban. Üres az agyam, és mindenre figyelek, de nem ragadok bele semmibe. Fura érzés.. A nyitott ablakon keresztül ekkor meghallok egy gyönyörű hangot. „Figyelj csak Boti! „szólok a fiamnak. Boti lejjebb ereszti a kanalat, és fülel. Ő is meghallja. Először komolyan figyel, majd vesz egy mély levegőt és halkan suttogja: „Kismadár! De szép!”
Fülig ér a szánk. Itt vagyunk a jelenben. Mindketten.Hallgatjuk a madarat, aki trillázva a fa tetején ébreszti az utcát.
Hálás vagyok ezért a pillanatért. És ezen a napon a madárkának is köszönhetően az üres reggeli fejembe nem az aggódó gondolatok, hanem az öröm kúszott be.
És hogyan alakult a napom? Mosolygósan és kreatívan. Erre Dee Hock mondata adhat magyarázatot:
„A probléma sosem az, hogy hogyan legyen új, innovatív gondolatod, hanem hogy hogyan szabadulj meg a régiektől. Minden elme archaikus bútorokkal megtöltött épület. Tisztítsd ki az elméd egy sarkát, és a kreativitás azonnal betölti a helyet.”
Kívánok nektek is a mai napra egy kismadarat ami segít a jelenben maradni.
Fotó: Evgeni Tcherkasski képe a Pixabay -en.
