Blog

Hajnalban a fecskék egyre közelebb ülnek egymáshoz a dróton, katonás rendben felsorakozva készülnek a nagy utazásra.Mint minden évben, egyik őszi reggel útra kelnek, hogy fél évet utazva emlékekkel megrakodva térjenek újra vissza a kis fészkükbe.Olyan jó, hogy még itt vannak a kis vándorok, hallgatom a vidám csicsergésüket, ahogy elsétálok alattuk. Lépteimet megnyújtva érzem, ahogyan a puha parti homokba belesüpped a papucsom..

Utolsó találkozónk óta eltelt pár hét és a csónak lett a kedvenc helyed. Minden nap lesétálsz a partra és beülsz hallgatni a hullámok hangját. Ha összefutunk a parton behívsz engem is, hogy itt beszélgessünk. Más itt lenni, mint a parton..

Duna parti gondolataim posztja: Újra a parton, a hűs habok hátán hívogatóan ring a csónak, a két evező tétlenül pihen..

Hétfő után a péntek reggel indul számomra a legnehezebben. Gondolataim a héten még befejezésre váró munkahelyi feladatok, és a hétvégi programok körül forognak. Mintha két maraton között lennék. Az első célvonala már látszik, és azonnal indul a második is..

Tavasszal érezzük az éves örök körforgás első állomását. Egy ünnep amikor kivonulunk a természetbe, újra értékeljük a szépet, könnyen meglátjuk a pillanatnyi örömöket. Még ha nagyon mélyen el is ástuk magunkban. A házunk előtti hatalmas fának a virágba borulása az életem egy nagy élménye volt. A virágzó fák apró szirmai a folyamatos megújulást, az újjászületés körforgását szimbolizálják számomra. Ezt ünneplem meg már több mint hét éve.