Blog

Két hete annak, hogy egy nehéz, szemlélet fordító beszélgetésünk volt. Félelmedet hoztad elő, hogy nem látsz biztos partot, csak a nyílt vizet. A horizont végtelen lett a nyílt tengeren, és már nem metszi part. Eltelt két hét, és azóta többször is, többféle képen beszéltük át az irodádban a helyzetedet. Azzal kezded, hogy felszámolsz mindent magad körül. Minek a vitorla, minek a hajózás a tengeren?! Minek az újdonsággal járó feszültség?! Hisz úgy érzed, vannak nálad tehetségesebbek is. A mostani helyzeted és a kezdeti toporgásod még nagyobbá tette a különbséget köztetek...

A gondolatébresztés az egyik kihívásom, hobbim és éltetőm. Olyan kérdéseket feltenni, amit nem lehet csak úgy konzerv válasszal elütni. Ízlelgetni, átérezni, megrágni és megemészteni, vagy éppen kiköpni. Ez az, ami szerintem leginkább épít, támaszt ad, vagy új utakat nyit meg. Szóval a mai kérdésem az volt: Szabad-e nálatok csúnyát festeni?

Érezted már? „Ideges vagyok, magam sem tudok miért..Kattog az agyam. Folyton a múlt és jövő között csapong.. Pont ott nem vagyok ahol lennem kellene. A jelenemben… Robot üzemmódban peregnek le hónapok, ahol a kell és a kellene a kötőszó.” ....

Város szélén, egy dombon lakunk, panelek között dús lombú fás, parkos részen vezet fel az út. Gyalog sétáltam hazafelé szürkületben, amikor magas alakok mellett mentem el. Valami furcsa volt velük kapcsolatban, éreztem, de annyira a gondolataimba merültem, hogy nem sokat foglalkoztam vele. Egy nyerítés állított meg. Honnan jött ez a hang? Hosszú volt a napom, de hogy hallucinálok is?!

Már zavaró, hogy az egyik friss kollégád mindenhez bele és hozzászól, pár napos tapasztalattal hozzá akar tenni egy kicsit, pedig nem látja át? Úgy érzed túlbecsüli a saját tudását? Téged viszont, mint régi munkatársat állandó kételyek gyötörnek önmagaddal és a munkáddal kapcsolatban? MI állhat ennek a kettősségnek a hátterében?